Pattanások, ha leszokik a dohányzásról
Tartalom
Az NCCN új irányelvei a dohányzás felfüggesztéséről A felnőtt populációban a depresszív zavarok és a dohányzás a globális betegségteher fő tényezői közé tartoznak, és széles körben dokumentált a dohányzás és a rossz mentális állapot közötti összefüggés is.
- Leszokni a dohányzást 2 hónap elteltével
- Ez történik, ha letesszük a cigit | BENU Gyógyszertárak
- Leszokni a dohányzásról, és elhagyta
A folyamat kétoldalú: a dohányzásra való rászokás rontja a mentális állapotot, pattanások a mentális problémáktól szenvedők nagyobb eséllyel szoknak rá a dohányzásra. A kétirányú összefüggés magyarázatára már többféle teória született. Ilyen például annak felvetése, hogy a dohányzás és a mentális állapot hátterében azonos tényezők állhatnak, többek között a pattanások sérülékenység.
Ismert tény, hogy ha egy dohányos és különösen egy idős dohányos felhagy szenvedélyével, akkor csökken a dohányzás negatív testi hatásainak jelentkezése. De mi a helyzet a mentális egészséggel?
Az idősebb dohányosok ha leszokik a dohányzásról ritkábban ajánlják fel, hogy vegyenek részt a leszokást ha leszokik a dohányzásról professzionális programokban, mint a fiatalabbaknak, mivel az egészségügyi dolgozók sokszor úgy tapasztalják, hogy idősebb korban kisebb a sikerességi arány. Ezen túlmenően az orvosok sokszor attól félnek, hogy a dohányzásról való leszokás felerősíti a mentális problémákat azok esetében, akik egész életükben dohányoznak.
A most közzétett új kutatásban Lion Shahab és munkatársai University College London cáfolják ezt a vélekedést. Eredményeik azt jelzik, hogy a dohányzás és a mentális egészség pattanások bidirekcionális korreláció két iránya nem egyenértékű, ami pontosabban azt jelenti, hogy inkább a mentális egészség az, ami a dohányzás mellett tartja a beteget.
Egy lépéssel továbbmenve pattanások is megállapították, hogy pattanások korban a dohányzás abbahagyása nem súlyosbítja a depressziót. Az anamnézisben szereplő mentális betegség azonban csökkenti annak esélyét, hogy az adott pattanások megpróbálkozik a leszokással, és ha mégis, akkor kisebb a sikeres leszokás valószínűsége.
Mindent egybevetve, a fenti megállapítások meggyőzően arra utalnak, pattanások az idősebb dohányosokat, ezen belül a depresszióban szenvedőket határozottan bátorítani és támogatni kell a dohányzásról való leszokásban, illetve a depressziós betegek számára további segítséget kell adni a cél eléréséhez.
A leszokásnak semmiféle kedvezőtlen következménye nincs, ugyanakkor jó esély van az általános egészségi állapot javulására.
Eredményeink azt jelzik, hogy a dohányzásról való leszokás nem rontja, sőt akár még javíthatja is a mentális állapotot, akár azoknál is, akik egész addigi életükben dohányoztak. A depressziós dohányosok ugyanakkor több segítséget igényelnek a klinikustól az egészségi egyenlőtlenségek megszüntetésében.